hirdetés
2024. november. 23., szombat - Kelemen, Klementina.

Merre tovább, okos egészségügy?

Magyarországon hatalmas a digitális információs szakadék. „Okosodik” ugyan az egészségügy, igazi hasznuk azonban leginkább a rendszerszintű változást hozó eszközöknek, alkalmazásoknak lehet, miközben ma még orvosok és betegek egyaránt jóval kevesebben élnek a smart healthcare nyújtotta előnyökkel, mint lehetne.

Mindez annak a kerekasztalbeszélgetés-sorozatnak az első részén hangzott el, amelyet az első magyar startup stúdió, a Bene szervezett a smart healthcare, azaz az okos egészségügy témakörében. BeneHealth elnevezésű platformjukra építve könnyen és gyorsan lehet biztonságos mobilappokat és okoseszközöket létrehozni; a közeljövőben meg is jelenik egy a személyes felelősségvállalást elősegítő egészségapp és az általuk fejlesztett virtuális magánkórház, amely a többi közt az orvos-beteg találkozások számát hivatott csökkenteni a távkonzultáció lehetőségével.

Copyright: <a href='https://hu.123rf.com/profile_aimage'>aimage / 123RF Stock fotó</a>
Forrás: 123rf.com

A létrehozás azonban önmagában kevés. Mint az a beszélgetésen elhangzott, az 1986-ban alakult, ma is családi vállalkozásként működő 77 Elektronika Kft. több okos fejlesztéssel is rendelkezik a diabetológia területén. Zettwitz Sándor már az alakuláskor célul tűzte, hogy innovációkkal segíti a betegeket. A cég Dcont.hu néven működtet ingyenes, internetes vércukornapló szolgáltatást, mely egy intelligens rendszer a vércukoradatok kezelésére: a vércukormérők memóriájában tárolt adatokból elektronikus nyilvántartást készít és a Dcont.hu adatbázisában tárolja azokat. Az adatokhoz csak az azokat feltöltő diabéteszes és az általa felhatalmazott kezelőorvos, szakápoló, gondozó férhet hozzá. A mérési információk alapján a Dcont.hu automatikusan tendenciákat, átlagokat számol, a kézzel írt vércukornapló helyett nyomtatott naplót készít. A fejlesztés egyik további lépcsője, hogy a legfrissebb tanulmányok eredményeit beépítve a készülék Bluetooth-szal felviszi a rendszeresen mérő személyek eredményeit okostelefonra, elemzi azokat, kockázatbecslést végez, így a beteg visszajelzést kap arról, kell-e orvoshoz fordulnia. Mindennek hasznosságát a felhasználók fogják minősíteni, csakhogy dr. Bibok György orvosigazgató szerint nagy a diszkrepancia abban, hogy mennyien használhatnák és mennyien használják a fejlesztéseket.

Az okokat elemezve Péteri János szociológus, biztosítási szakértő a többi közt a digitális szakadékra hívta fel a figyelmet. Ahol ekkora szakemberhiány van, mint nálunk, a megfelelően digitalizált intézmények segíthetnének az embereknek, csakhogy ehhez elengedhetetlen a megfelelő egészségértés. Vannak olyan területei az országnak, ahol még a mobiltelefonok sem terjedtek el, azaz jelentősek a jövedelmi szakadékok is, amelyek ellene hatnak az okos egészségügy terjedésének. Mindebből következik, hogy nem ússzák meg a fejlesztők, igényt is kell generálniuk a létrehozott okos eszközöknek az emberek és az orvosok körében egyaránt.

Információs aszimmetriáról számos esetben hallhatunk az egészségügyben, e területen azonban egy újabbal is szembe kell néznünk: az egészségügyi dolgozók nagy része is digitális szakadékban van, felkészületlen e téren, ezért idegenkedhet is az okos megoldásoktól. Nincs is idejük rá, pedig az eszközök használatát be is kellene gyakorolni, és e téren nem szabad megfeledkeznünk a hagyományos egészségügy ellenérdekéről sem: ha nincs rendszeres találkozó, nincs (annyi) hálapénz.

Ugyancsak fontos szempont – emelte ki Bibok György –, hogy a virtuális viziteket, a mailben történő informálást, az okos eszközök adatainak elemzését a biztosító nem finanszírozza, az orvosoknak ezért sem éri meg ezzel foglalkozni. A fejlesztési spirál egyértelműen gyorsabb, mint a befogadási, van tehát egy időszakadék is; a fejlesztőknek nagy eséllyel tehát a világpiacon kell megjelenniük eszközeikkel.

Péteri János arra is emlékeztett, hogy évente 30-40 százalékkal bővül a magánegészségügyi piac; a negatív élmények hatására erre a területre csoportosítják át költéseiket a háztartások. Ma minden a területre jutó egy forintból 33 fillér magánforrásból származik, s ennek háromnegyedét a háztartások állják. Mindenkinek az lenne a jó, ha ezek a költések egészségpénztárakon, biztosítókon keresztül bonyolítódnának, s ezek az új fejlesztések is megjelenhetnének a biztosítók kínálatában.  Bár ebben még mindig az összegbiztosítások vannak döntő többségben, a szolgáltatásbiztosítások fejlődését digitalizáció nélkül a szociológus nehezen tudja elképzelni – ezt azonban a magánellátások finanszírozásának is követnie kell(ene).

Köbli Anikó
a szerző cikkei

(forrás: MedicalOnline)

Könyveink